Virslik

Mivel holnap összejövünk kicsit estefelé, hogy néhány jó barátunkkal együtt egy helyen ünnepeljük meg 2013 végét, 2014 elejét, és rám jutott a virsli beszerzése feladat, leteszteltem néhány típust az alsóbb árkategóriából, mit is érdemes beszerezni. Most már persze késő, de tanulságnak talán még nem, vagy aki holnap reggel akar még beugrani, annak segítség lehet.
Alapvetően legalább az ünnepek előtt szeretem Palinál beszerezni a húsfélét, mert benne bízom, bindog azt adta, amit kértem, és a minőség mindig tükrözi az árat, amit fizetek. Idén sajnos nem jutottam el hozzá, ezért cserébe az amúgy is esedékes bevásárláson válogattam a legnépszerűbb termékek között. Senki ne várjon tehát ó valami nagy gasztro szuperséget, egyszerűen kíváncsi voltam, hogy hogy viszonyulnak egymáshoz az egyik nagy áruházlánc legtöbbet vásárolt termékei egymáshoz.

Hazai Frankfurti virsli 499 Ft/kg

Illatra is már érdekes, amikor a pultban megláttam, akkor is furcsa volt a négyszögletes formája, ami nyilván az egymáshoz paszírozástól van, illetve a nyálkás külső, amit nem tudok mire vélni. Amúgy főzés előtt semmi gond, nem tűnik nagyon rossznak. Főzés közben viszont jönnek ám a meglepetések. 1,5 perc forró vízben állás után szétrepedt az egyik, majd mikor gyorsan kivettem, azzal a mozdulattal a másik is. Az íze nem olyan rossz, mint az állaga. Az állag viszont ehetetlenné teszi, tényleg nem tudom, hogy lehetne elkészíteni úgy, hogy egy darabban maradjon, és ne foszoljon szét már a karikára vágáskor, majd a szájban olyan, mintha egy darab masszát ettem volna. Egyszer még talán 2005-ben néhány barátommal szilvesztereztünk, és elterveztük, hogy 10 darab sajtburgert fogunk megenni fejenként, az lesz a vacsi. Sajnos zárva találtuk a mekit, úgyhogy az előző nap biztonsági/móka tartaléknak vásárolt műbeles Tesco gazdaságos virslit ettük meg, és azt kell mondjam, az a virsli 189 Ft/kg-ba került, de az állaga sokkal jobb volt ennél a Hazai Frankfurti Virsliéhez. Remélem ezt a céget aki ezt a borzalmat gyártja felelősségre vonják, mert egy elég borzalmas termékkel sikerül előállniuk. Büntetésből kifizettetném velük mindenki újévi virsli vásárlását.

Zimbo chilis frankfurti virsli, 899 Ft/kg

Mivel szeretem a csípőset, és hátha kevesebb Erős Pistát kell holnap használnom, beszereztem egy adag chilis virslit is. Az előzőhöz képest egy dimenzióugrás. Semmi nyálkásság, kellemes illat, szépen kibírja a 4 percet a forró vízben, szép a színe is. Fogyasztáskor nincs nagy meglepetés, az ízvilága olyan, mint amit egy frankfurti virslitől megszoktunk, és valóban van benne egy minimális csípős íz.

Família frankfurti virsli, 1399 Ft/kg

Tesztem legdrágább versenyzője, itt egy darab virsli kb. 85 Ft-ba kerül, amiért azért tisztességes minőséget várok el. Főzés előtt teljesen rendben is van, kifejezetten jó illat, nem túl sok a füst aroma, sőt, nyálka semmi. Ez is szépen kibírja a 4 perc forró vizet, és utána is esztétikus marad. Zamatos, az állaga is nagyon jó: omlós, de nem pépes. Az egyetlen hibája a fűszerezés. Szerintem nagyon túl van fűszerezve. Aki szereti a nagyon fűszeres dolgokat, annak ez a tuti választás.

Zimbo frankfurti virsli, 899 Ft/kg

Természetesen nagyon hasonló chilis párjához. Kellemes illatú, bírja a főzést, ízre kicsit mégis különbözik a chilistől még a chilin kívül is, de előnyére. Állagra ez is jó. Nem annyira omlós, mint a Família, de nekem tetszett, mert úgy tűnik, hogy kevesebb zsír van benne. (Nem tudom persze, hogy a zsír mivel van helyettesítve...)

Kaiser Frankfurti virsli, 569 Ft/kg

A történet a furcsa színű, nagyon sötét barna bőrrel kezdődik. Ha ezen túl tudunk lépni, akkor egy - az árához képest - kellemes meglepetés ér bennünket! Nincs túl sok illata, a főzést bírja, sőt szerintem a bél még egy kicsit kemény is marad utána. A színét megőrzi, ami elég bizarr, de belül egy meglepően finom anyaggal találkozunk. Majdnem, hogy versenyre kel drága társaival, és az ízesítése talán ennek a legjobb. Ki kellene próbálniuk Kaiseréknak valamilyen más bélbe tölteni, és akkor valószínűleg ez lenne a kedvencem, mert nagyon harmonikus az ízesítése, és - megint csak mondom, ebben a kategóriában - nem érzem a túl sok mesterséges cucc kellemetlen ízét, illatát, bár ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy ennyi pénzből nem lehet olyan terméket előállítani, amiben igazi hús lenne többségben. Az utánzat viszont meglepően jól sikerült.

+1 Pápai frankfurti virsli 1099 Ft/kg

Ezt csak zárójelben, mert még az áruházban megkóstoltam, de annyira rossz volt, hogy inkább nem vettem belőle, pedig az ára és kinézete egy közepes minőséget sejtetett.

Összegzésképp annyit, hogy az ár nem egészen igazolja a minőséget, bár azért egyértelmű, hogy az ár növekedésével együtt jár a minőség is, de nyilván nem lineárisan. Aki nagy gasztro kalandot szeretne, az egész biztos, hogy nem a szupermarketek polcáról választ virslit. Aki viszont nem teheti meg, hogy máshonnan válasszon, annak javaslom a Zimbo frankfurti virslit, a zsírosabb változat kedvelőinek a Família frankfurti virslit, kis pénzűeknek pedig a Kaiser frankfurti virslit. A "Hazai" márkanevet mindenki kerülje el messzire, mert nem embernek való, talán még a macska is undorodna tőle. Jövőre megyek Palihoz, nincs mit tenni. Szerintem menjetek ti is hozzá, nem fogtok csalódni.

Ez a dolgok állása.

Már persze hetek óta nem írtam, pedig elhatároztam, hogy három kategóriában is írni fogok, többször egy héten át. Naponta sokszor eszembe jut, hogy fontos lenne a bloggal foglalkozni, mert tekinthetem akár naplónak is, és évek múlva azért jó lenne visszanézni ezt a részét az életemnek. Sajnos napi szinten más dolgok kötnek le, és az akklimatizálódás is még csak most kezdődik igazán. Azt hittem azért, hogy kicsit könnyebb lesz. Tudtam előre, hogy a munkamorál azért nem akkora, mint nálunk, hát még a szorgos keletiekhez képest, de hogy pont kifogok egy itteni szemmel is lógós csapatot, azért már több a soknál úgy önmagában is. Erre még kellett nekem elmenni a hétvégén a szuper új EdC cég megnyitójára, ahol a cég egy hónapos költségvetését rögtön el is költötték a bulira, és sikerült váltanom két szót ez egyik brazil nagymenővel, aki kicsit sem fogta, hogy mire gondolok, és ezen ismét felhúztam magam. Utána már csak az hiányzott, hogy esküvő dekorációs megbeszélést tartsunk, és el kelljen mesélnem ismételten, hogy az esküvőnk rólunk szól, nem a tortáról és a szuper giga drága fényekről.

Brazil valóság

Ma reggel csak 5:15-kor indultam, és milyen jól tettem, mert ma kivételesen senki nem volt a klubban. Illetve voltak, csak aludtak. A hétvégén ugyanis versenyen volt mindenki, Natalban, ami kb. 320km-re van innen, és lázas készülődés ment az utolsó pillanatban, ami azt jelenti, hogy a szombat reggel 5-ös indulásra péntek délután kezdték el hegesztgetni az utánfutót. Fék nélkül. Egy giga nagy evezős vontát. Mondtam nekik, hogy szerintem ebből baj lesz, srácok. Hááát, szerintük is, de a főnök ezt mondta, akkor ezt kell csinálni.:S Szóval ma reggel megérkeztem, és az utánfutó sehol, viszont a kisbusz, ami húzza, na az ott volt. Mi történt, kérdezem. Az egyik srác fél kómásan elkezdi magyarázni, hogy kb. 4 kilométerre innen, hazafelé jövet egyszer csak eltört a vonta felfüggesztő karja, úgyhogy az bizony ott maradt az út szélén, nem sokára jön a lakatos, hogy megcsinálja, és el lehessen húzni idáig. A történet érdekessége az, hogy mindenki látta, hogy ez lesz a vége, de azért mégis mindenki lázasan dolgozott rajta. Ami ennél is mókásabb, az az, hogy a jövő héten a "főnök" Rio de Janeiroba akar vele menni, hogy hozzon szép új hajókat. Nos, ha ennyit bír a cucc, akkor a Rioi úton (ami amúgy sokkal rosszabb, minőségre) 8-szor kell majd megállni és meghegeszteni, nem beszélve arról, hogy mennyi az esélye egy komolyabb balesetnek. Még jó, hogy Marianával csütörtökön úgy döntöttünk, hogy nem megyek, hanem helyette lakásfelújítok.

Az út.

Márpedig újra blogot fogok írni. Tegnap reggel apuccsi jóvoltából időben érkeztem Bécsbe (utólag is nagyon köszi, azért tök jó volt dumálni még egyet út közben), és ezért volt időm, hogy másodjára átengedjék az egy helyett két laptopot tartalmazó háti táskámmal, plusz a kabát bélésébe rejtett meglehetősen súlyos meghívó tömeggel. És már azt hittem, hogy akkor minden szuper, nagy örömmel mentem át a biztonsági ellenőrzésen, majd nagy lendülettel a kézi poggyászomba csomagoltam a meghívókat és a kabátomat is, ne zavarjon már, egyébként is majd jó leszek én Brazíliába kabáttal a kezemben menni! Frankfurtban ez egyszer legalább pont azon a terminálon szálltunk le, ahonnan a brazil gép indult, így nem kellett rohannom, mint az utóbbi két alkalommal. Gondoltam majd szuper módon lesz időm megnézni az emaileket, mert van 30 perc ingyen net. Aztán egyszer csak egy, hát hogy is mondjam, vagy fejezzem ki, hogy nem volt merre mennem, "németesen szép látvány" megállított, hogy akkor ő itt most megméri a kézipoggyászomat, addig sehova nem megyek! Ájáj, hát persze tudtam én, hogy van nekem ott benne 2,5 kg plusz az amúgy pofátlanul alacsony 6kg-hoz képest, de azért próbáltam győzködni, hogy "tessék nézni, itt van rajta, hogy approved cabin baggage", de nem tágított, hogy egy different airline, és ő bizony nem enged be ezzel a csomaggal, ha akarok, itt maradhatok, vagy fizetek, vagy kidobok belőle valamit. Ismét be kellett vetnem a kabát bélést, őrület, komolyan. És azért rákérdeztem, hogy mióta van ez az őrölt szabály, ami miatt végül fél óra késésben indultunk, hiszen kb. mindenkinek akadt valami a duty free shopból, vagy máshonnan, amit nem akartak beengedni, és természetes a válasz a török úriember szuper angoljával kifejezve: szinsz dész flájt, szőr. Utána legalább egy elég jó utam volt idáig, természetesen a sok szalámit, túrórudit és extrém gyúlékony formaleválasztót nem szúrták ki a feladott bőröndömben, úgyhogy a brazil úr kedélyesen intett a kijáratnál, hogy csak fáradjak ki nyugodtan, én pedig megkönnyebbülten omlottam Mariana nyakába!:)