2013. február 27., szerda

Az út.

Márpedig újra blogot fogok írni. Tegnap reggel apuccsi jóvoltából időben érkeztem Bécsbe (utólag is nagyon köszi, azért tök jó volt dumálni még egyet út közben), és ezért volt időm, hogy másodjára átengedjék az egy helyett két laptopot tartalmazó háti táskámmal, plusz a kabát bélésébe rejtett meglehetősen súlyos meghívó tömeggel. És már azt hittem, hogy akkor minden szuper, nagy örömmel mentem át a biztonsági ellenőrzésen, majd nagy lendülettel a kézi poggyászomba csomagoltam a meghívókat és a kabátomat is, ne zavarjon már, egyébként is majd jó leszek én Brazíliába kabáttal a kezemben menni! Frankfurtban ez egyszer legalább pont azon a terminálon szálltunk le, ahonnan a brazil gép indult, így nem kellett rohannom, mint az utóbbi két alkalommal. Gondoltam majd szuper módon lesz időm megnézni az emaileket, mert van 30 perc ingyen net. Aztán egyszer csak egy, hát hogy is mondjam, vagy fejezzem ki, hogy nem volt merre mennem, "németesen szép látvány" megállított, hogy akkor ő itt most megméri a kézipoggyászomat, addig sehova nem megyek! Ájáj, hát persze tudtam én, hogy van nekem ott benne 2,5 kg plusz az amúgy pofátlanul alacsony 6kg-hoz képest, de azért próbáltam győzködni, hogy "tessék nézni, itt van rajta, hogy approved cabin baggage", de nem tágított, hogy egy different airline, és ő bizony nem enged be ezzel a csomaggal, ha akarok, itt maradhatok, vagy fizetek, vagy kidobok belőle valamit. Ismét be kellett vetnem a kabát bélést, őrület, komolyan. És azért rákérdeztem, hogy mióta van ez az őrölt szabály, ami miatt végül fél óra késésben indultunk, hiszen kb. mindenkinek akadt valami a duty free shopból, vagy máshonnan, amit nem akartak beengedni, és természetes a válasz a török úriember szuper angoljával kifejezve: szinsz dész flájt, szőr. Utána legalább egy elég jó utam volt idáig, természetesen a sok szalámit, túrórudit és extrém gyúlékony formaleválasztót nem szúrták ki a feladott bőröndömben, úgyhogy a brazil úr kedélyesen intett a kijáratnál, hogy csak fáradjak ki nyugodtan, én pedig megkönnyebbülten omlottam Mariana nyakába!:)