Ez a dolgok állása.

Már persze hetek óta nem írtam, pedig elhatároztam, hogy három kategóriában is írni fogok, többször egy héten át. Naponta sokszor eszembe jut, hogy fontos lenne a bloggal foglalkozni, mert tekinthetem akár naplónak is, és évek múlva azért jó lenne visszanézni ezt a részét az életemnek. Sajnos napi szinten más dolgok kötnek le, és az akklimatizálódás is még csak most kezdődik igazán. Azt hittem azért, hogy kicsit könnyebb lesz. Tudtam előre, hogy a munkamorál azért nem akkora, mint nálunk, hát még a szorgos keletiekhez képest, de hogy pont kifogok egy itteni szemmel is lógós csapatot, azért már több a soknál úgy önmagában is. Erre még kellett nekem elmenni a hétvégén a szuper új EdC cég megnyitójára, ahol a cég egy hónapos költségvetését rögtön el is költötték a bulira, és sikerült váltanom két szót ez egyik brazil nagymenővel, aki kicsit sem fogta, hogy mire gondolok, és ezen ismét felhúztam magam. Utána már csak az hiányzott, hogy esküvő dekorációs megbeszélést tartsunk, és el kelljen mesélnem ismételten, hogy az esküvőnk rólunk szól, nem a tortáról és a szuper giga drága fényekről.