Brazil valóság

Ma reggel csak 5:15-kor indultam, és milyen jól tettem, mert ma kivételesen senki nem volt a klubban. Illetve voltak, csak aludtak. A hétvégén ugyanis versenyen volt mindenki, Natalban, ami kb. 320km-re van innen, és lázas készülődés ment az utolsó pillanatban, ami azt jelenti, hogy a szombat reggel 5-ös indulásra péntek délután kezdték el hegesztgetni az utánfutót. Fék nélkül. Egy giga nagy evezős vontát. Mondtam nekik, hogy szerintem ebből baj lesz, srácok. Hááát, szerintük is, de a főnök ezt mondta, akkor ezt kell csinálni.:S Szóval ma reggel megérkeztem, és az utánfutó sehol, viszont a kisbusz, ami húzza, na az ott volt. Mi történt, kérdezem. Az egyik srác fél kómásan elkezdi magyarázni, hogy kb. 4 kilométerre innen, hazafelé jövet egyszer csak eltört a vonta felfüggesztő karja, úgyhogy az bizony ott maradt az út szélén, nem sokára jön a lakatos, hogy megcsinálja, és el lehessen húzni idáig. A történet érdekessége az, hogy mindenki látta, hogy ez lesz a vége, de azért mégis mindenki lázasan dolgozott rajta. Ami ennél is mókásabb, az az, hogy a jövő héten a "főnök" Rio de Janeiroba akar vele menni, hogy hozzon szép új hajókat. Nos, ha ennyit bír a cucc, akkor a Rioi úton (ami amúgy sokkal rosszabb, minőségre) 8-szor kell majd megállni és meghegeszteni, nem beszélve arról, hogy mennyi az esélye egy komolyabb balesetnek. Még jó, hogy Marianával csütörtökön úgy döntöttünk, hogy nem megyek, hanem helyette lakásfelújítok.