2009. augusztus 26., szerda

Kairó, 5. nap

Ma elérkezett a várva várt pillanat, el tudtunk menni a Gízai Piramisokhoz. Korán akartunk menni, mert ez ugye a város szélén van, és az már eléggé sivatag, marha meleg van. Szóval 10kor el is indultunk, jó messze volt, de megérkeztünk, jött a szokásos móka, minden cuccodat átnézik, nincs-e valami, amivel öngyilkos merényletre készülsz. Röntgena a cuccoknak, fémérzékeny kapu, meg a motozás. Aztán be a kapun, és ott a középső piramis. Hatalmas. Nekem volt valami elképzelésem, hogy mekkora lesz, de sokkal nagyobbak. Sokkal. Szóval szupi. El nem tudom képzelni, hogyan rakták ide őket. Mert a kövek, amiből építették, azok kb. 3x3x5 métersesek, iszonyat. De itt vannak, állnak már vagy 4000 éve, és még mindig elég jó kondícióban. Körbesétálgattunk, felültem egy teve hátára, jó magas, eszement magas, meg mókás, ahogyan megy!:) A két nagy piramist néztük meg közelebbról, meg építettek egy múzeumot, ahol rekonstruáltak egy "hajót" a Solarboat-ot, amit nem klasszikusan hajónak használtak az ókori egyiptomiak, hanem eltemették a fáraó mellé, illetve a piramis mellé, és gondolták, majd ha a felkel a túlvilágon, ezzel a hajóval eljuthat a naphoz, mert nekik a legnagyobb istenük a nap volt, és ezt tartották a legfontosabbnak, hogy eljussanak oda. A piramisokba nem mentünk be, mert nincs ott semmi, allítólag, viszont tök drága a belépő. Ehelyett benéztünk egy-két sírba a piramisok mellett, ahová a fáraók orvosait temették, meg fontos tisztségviselőket. Ezek nagyon jók, meg itt vannak festve a falak is, és volt egy idegenvezető is, aki elmagyarázta, mi mire való. Érdekes volt, meg a Szfinx is, elfilozofáltunk rajta, miért nincs meg az orra.:) Állítólag Napóleon lerobbantatta, mikor itt járt.
Délután a fokolárban, gen meeting tök jó volt, az életigét elmélkedtük, meg tapasztalatokat erről, jó kis beszélgetés kerekedett, végül arról dumáltunk, milyen a gen élet itt, meg milyen nálunk. Amúgy hasonló nagyon, csak a kultúrális külömbségek amik miatt kicsit más. Élveztem a napot nagyon!:)

2009. augusztus 25., kedd

Kairó, 4. nap

Ma semmi progi nem volt kinézőben; mindenki dolgozott, vagy kikészült az eddigi néhány nap pörgésében, Sallyék mamája még mindig nincs jól. Szóval tudok kicsit pihizni, délutánra meg meghívtak a srácok a pregen meetingre, ott zúztunk, angolul próbálkoztunk, ment is viszonylag jól, de sütöttem nekik pizzát, és le kellett lépnem a vége előtt. De az elmélkedést befejeztük. A pizza marha jó lett, mindenki megnyalta mind a tíz ujját, meg is kértek a fokolarinók, hogy süssek majd még egyszer!:)

2009. augusztus 24., hétfő

Kairó, 3. nap

Ma nagyon későn keltem, kb. 11:30kor, mert eléggé kikészít a folyamatos éjszakázás. De nem baj, mert ma délelőttre nem volt megbeszélve semmi progi. Megreggeliztem, aztán át a fokolárba. Taxival. Erről tudni kell, hogy Kairóban nincs 10évesnél fiatalabb taxi, de az átlag kb. 25 év. El is határoztam, hogy egy jó régit választok, az poén. Szóval elkaptam egy Peugeot 504est, legalább 30 éves, és volt bennt épp egy másik utas is, de itt ez normális. Mondani kell neki az útvonalat, és visz amerre mondod. Na, meg is érkeztünk, persze angolul nem beszélt az öreg, de nem baj, tegnap lekérdeztem a genektől a tarifákat, úgyhogy tudtam mennyit kell adnom neki. 5 fontot. Adtam is neki, de nem igazán volt boldog vele, mondta, mondta, hogy adjak neki még 5öt. Na, tudtam, hogy most ver át éppen, a hülye turistát, aki tömve van lóvéval, de azért odaadtam neki a +5 fontot. Na, holnap nem így lesz, de ma még nem volt pofám azt mondani, hogy haver, tisztában vagyok a tarifával. Mondjuk így is marha olcsó volt, 350Ft a 10 font, hát ennyiért nem tudom melyik taxi áll egyáltalán szóba veled!:)
Délután elmentem a boltba, mert Carlos (Uruguayi fokolarino) megkért. Na, ez is vicces volt, de azért kb. 1 óra alatt visszaértem, ami normál esetben max. 10 perc lett volna!:)
Este elmentünk dumálni egy 10emeletes tetején lévő bárba az egyik gen sráccal, Magouddal. Naggyon jófej, jót dumáltunk. Ma azért nem voltunk sehol, mert dolgoznak a srácok, Sallyék mamája mag megbetegedett, aztán így nem tudtak szabadulni a lányok. Szerintem holnap is ez lesz, aztán utána majd csak jobban lesz. Lehet érte imádkozni! (megfázott, asszem, meg összeszedett valamit a nyaraláson múlt héten)
Ja, igen. Ígértem, hogy megírom, lett-e valami bajom a turmixtól. Hát lett. Egy kis hasmenés, ami nem vészes, 3 széntabi megoldotta a problémát.

2009. augusztus 23., vasárnap

Kairó, 2. nap

Ma még a fokolárban aludtam Christiannal, de délután átköltözöm Romanyhoz, egy gen lakásába. Elmentünk úszni ma délelőtt Christiannal, egy sportklubba, mert itt nincs külön uszoda, csak klubok vannak, ahová bemehetnek a külföldiek, de az egyiptomiak nem. Amúgy tök kultúr a dolog, az egyetlen baj, hogy eszement drága. 70 font a beugró, az kb. 2400Ft.
Dálután kaját csináltunk, elmentük a Metro nevű szupermarketbe, olyasmi mint nálunk a Spar. Este meg "hang-out with the friends", ez azt jelentette most speckó, hogy elmentünk a régi városrészbe, muszlim negyed, és bementünk a legnagyobb mecsetbe. Persze ez tök illegális, ugyanis Ramadam va, ilyenkor nincs nyitva csak úgy, de szereztünk egy fickót, aki 70 fontért bevitt minket. Elég frankó volt, olyasmi élmény, mint nálunk az esztergomi bazilika. Vicces volt a fazon, aki bevitt minket. Kb. 5 mondatot tudott angolul, de azokat ismételgette bátran. Remélem nem nagyonvágták meg a rendőrök, mert láttam, hogy amikor kimentünk, néhány rendőr rávetette magát.
A bar részlegben megittunk valami egyiptomi lötyit, jó volt, állítólag hibiszkuszból készült, hát nem tudom, nem olyan íze volt, de jó volt, az tuti.
Ezután átkempeltünk egy másik barba, én inkább valami 8. kategóriás kocsmának mondanám mondjuk, és itt is megitattak velem egy egyiptomi cuccot, valami turmix lehetett, szerintem minden maradék gyümölcsöt beledaráltak (valószínűleg mosatlanul :) ) , de fincsi volt. Héjj Jutka mondta, hogy semmi ilyet ne próbáljak ki, na majd Ezholnap megírom, lett-e valami bajom.
Ezután át Romany lakásába. Na, a szobák, azokkal minden ok, egész tiszta, otthonos. Na de a konyha, meg a fürdő... Meg is kértem rögtön Christhiant, hogy hadd menjek hozzájuk kajálni, meg fürdeni... De amúgy marha jó, mert látszik, hogy szívüket-lelküket teszik bele, és ez nagyon jó érzés.

2009. augusztus 22., szombat

Kairó, 1. nap


Az éjszaka egész jó volt, arra számítottam, hogy semmi alvás nem lesz, de volt azért, csak háromszor keltem fel asszem.
Megdumáltuk Sallyval meg Sandyvel még az előző este, hogy ma elmegyünk az egyiptomi múzeumba, és szereznek nekem egy srácot, aki kalauzol majd, mert úgy jobb azért. Jobb is volt, csak a srác angolja kicsit arabos volt, de néhány perc után folyékonyan tudtunk beszélgetni, amint ráált a fülem. Zsír volt a múzeum, főleg azért, mert jó volt látni élőben, amit már láttunk általános iskolás korunkban a könyvekben. A legfrankóbb Tutankhamon maszkja. Ez tényleg elképesztő. Őrület, milyen frankó.
Ezután kipróbáltuk a metrót, de mondták, hogy készüljek fel, legalább 50 fok, és eszement zsúfoltság. Na, mondom, nálunk csak 30 fok van, meg a zsúfoltság, let's try it. Na, ez tényleg durva. Nem összehasonlítható bármelyik budapesti metróval sem.
Ezután Sallyék papája jött értünk a metróhoz, aztán elmentünk hozzájuk, és kajáltunk egy frankót, meg aludtam kb. 20 percet, mert majd feldobtam már a talpam.
Este bementünk a "városba", ahol 20 millióan élnek, szerintem kb. akkora mint egész Magyarország...
Elmentünk az egyik gen lakására, egyiptomi sört inni (Stella, egész jó) meg dumálni, jót dumáltunk a politikai helyzetről, meg minden ilyesmiről, aztán valamikor fél2 körül hazavittek a srácok. Na, az út, az nem volt semmi. Tegnap már írtam, hogy vezetnek, nade ez a mai. Én nem nagyon félek senki mellett, de ezek őrültek. Anya, Te tuti kikészülnél. Majd megmutatom, milyen dugó volt éjjel fél 2kor. Ha végre át tudom tölteni a képeket a kártyáról!:)

2009. augusztus 21., péntek

Kairó, 0. nap

Huh, megint megpróbálkozom a blogírással, amit kb. 3 bejegyzés után abbahagytam tavaly, de most a kairói utazásom miatt asszem érdemes lesz írniom.
Szóval a helyzet az, hogy megérkeztem, a repülő nemhogy nem késett, de még hamarabb is indult, mint kellett volna neki. Féltem egy kicsit, mert három üveg bort vittem magammal a nagytáskában, és elvileg csak egyet lehet, aztán nem akartam balhét, de szerencsére a landoláskor összeismerkedtem egy magyar mamival, akinek a lánya egy egyiptomi sráchoz ment hozzá, és mondta, hogy hozzá nyugodtan berakhatok egyet, akkor már csak kettő van, majd valahogy kidumálom. Ja, igen azért haverkodtunk össze, mert nem tud angolul, és vízumot akart venni, én meg segítettem neki. ő meg nekem, meg meghívott a kávézójába pesten. Majd kipróbálom.
Tehát időben megérkeztem, vízum rendben, 15 dolcsi. (Ja, igen írom majd minden kiadásomat, mert kíváncsi vagyok mennyibe kerülhet itt élni ), semmi vámolás nem volt, legközelebb ( ha esetleg jönnék ) még több bort hozok, mert az övék siralmasan gyenge.
Nem tudtam hogy fogom megismerni Christiant, a gen asszisztenst, aki várt a reptéren, na, de integetett messziről, felismerte a sportmeetes pólómat, aztán uccu neki, ki a kapun. Hopp. Este 8 óra, és körülbelül 35 fok, 150% páratartalom, a frankó légkondi után. Aztán az autók: sog régi autó, rengeteg Lada, kispolszki, régi Peugeutok, de valami rettenetes állapotban. Persze nekünk jó autónk van itt, asszem valami Mitsubushi, elég új.
Aztán jött az autókázás, ahol nem bírtam abbahagyni a röhögést, mert ahol három sáv volt, ott minimum (minimum!!!) 5(!!!) autó ment, mindenki dudál, de csak kicsiket, ilyen "vigyázzz, jövök stílusban. A lámpát nem ismerik, mindegy, hogy piros, vagy zöld, mennek, pedig iszonyat sok rendőr van, de csak a jogsit nézik, semmi mást.

A fokolárba mentünk, ahol 4en laknak most: Christhian, ő a gen asszisztens, brazil srác hatalmas arc. Philippe, ő svájci, ő a capozona, ő is rettenetes jófej volt. Mikor megkérdeztem mit dolgozik, azt mondja: "You know, I have a hard work, I'm working for an international movement, called Focolar". Aztán Joseph, ő libanoni, és ő tud a legjobban arabul a srácok közül. Valakire emlékeztet nagyon, de nem tudom kire. Majd megírom kommentben, ha eszembe jut. Aztán van még Carlos, ő még nincs itt, csak annyit tudok róla, hogy marha erős, és biztos neki is ízleni fog a "hungarian sausage".

Ezután alvás, Carlos helyén alszom amíg meg nem érkezik, utána átmegyek egy gen lakásába. Csak úgy lehet aludni, hogy odateszel egy marha nagy ventillátort az ágyad mellé, különben nem tudsz elaludni a melegtől.